Anonim alkotás

#Nem1D #NemStoleMyHeart #AnonimAlkotás

Sziasztok.
Nemrégen (2-3 hónapja), írtam egy kisebb lélektani novella félét. Az lenne a kérdésem, érdekel titeket, tegyem közzé itt a blogon? Nincs benne 1D, semmi énekes, híresség.
Kérlek kommentben válaszoljatok! =)
Köszönöm. 

Stole My Heart 7.rész

Sziasztok!
Először is: Nagyon de nagyon sajnálom ezt a rengeteg késést. Nem akarok mentegetőzni, de tényleg nagyon sok dolgom volt mostanság. 
Sajnálom, hogy ilyen rövid lett a rész, de nem akartam tovább húzni, és inkább így közzéteszem. Azért jobb mint a semmi, nem?
Véleményeiteket továbbra is várom.
Ahogy korábban is említettem az 1D-t majd teljesen beleszövöm a történetbe, de nem akarom összecsapni, és nem akarok olyanokat írni, h egyik nap megismeri a másikon már barátok a 3.on meg meg beleszeret.... Valóságszerűen szeretném leírni ezt az egészet, nem így.  
Aki szeretne engem jobban megismerni az elér Itt  minden nap.
Jó olvasást!

UI: ÚJ BLOGOM! ÚJ TÖRTÉNETEM!


-Dave...
-Tudom, tudom. Nem kell mondani semmit. Megértelek- közölte mélyen a szemembe nézve. A kék szemeiből csak úgy sugárzott a megbántás, a fájdalom.
-Hidd el, ha tudnám kontrollálni ezt az érzést, akkor megtenném... de nem tudom.
-Megértelek... De reménykedni nekem is szabad...- közölte, majd elfordította a fejét, és a tájat szuggerálta.
Idegesen tekintgettem körbe-körbe. Nem tudtam mit mondani. Fájt ránézni, látni az arcát, a tekintetét. Lehet, hogy kívülről erősnek mutatja magát, de elég jól ismerem ahhoz, hogy tudjam miken megy át. Kék szemeivel velem fordult, majd a kissé felhúzott szemöldökét lejjebb engedte és halvány mosoly rajzolódott az arcára.
-Ne gyötörd magad. Ismerlek és te is ismersz. Nem szeretném, hogy bűntudatod legyen, mert nincs miért. Te erről nem tehetsz!- közölte még mindig mosolyogva. A kék szemeivel engem fürkészett, majd idegesen beletúrtam a hajamba és mosolyt erőltetve felé fordultam.
-Fontos vagy nekem.- Jelentettem ki az első mondatot ami eszembe jutott. Széles mosolyra húzta a száját, majd közelebb lépve hozzám a karjait a testem köré fonta. Pár másodpercig csak meredtem magam elé, majd eszembe jutott, hogy viszonoznom kellene. Megismételtem az előbbi mozzanatát, majd mosolyogva belefúrtam a fejemet a vállába.
Nem tudom, hogy meddig álltunk ott, legközelebb arra kaptam fel a fejem, hogy nagy sikoltozást hallok.
Lányok százai ugráltak és kiabáltak. Erre már Dave is felkapta a fejét. A sok hang közül nem tudtam kivenni azt a két szót, de rögtön rájöttem, hogy mit is takar a sok egybefolyt hang. One Direction.
Az öt fiú testőrök kíséretében osztogatott autógrammokat. Az eszem megállt. Pont itt? Furcsa véletlen...
-Hé, Nina- rázott ki Dave a gondolataimból- Elmenjünk innen?
-Miért mennénk?- néztem rá furcsán.
-Nem érdekes- Legyintett.
Hirtelen úgy éreztem magam mintha egy filmben lennék. Hirtelen megjelenik a sztár, találkozok vele összebarátkozunk stb. De egy különbség van: Ez nem egy film.
Persze ez felkerül a top fura eseteim közé, de egy idő után ez is csak egy szép emlék lesz, mint minden más.
~Pár órával később~
Hamar leléptünk Dave-vel, mivel már kezdett fájni a fejünk a sok sikoltozástól. Oké, hogy sztárok meg minden... de ez nekem sok. Na jó...még is mit képzeltem? Én, Nina... aki jó pár évvel korábban találkozott Harryval...hogy gondolhattam, hogy valaha is észrevesz?
Van a múlt, van a jelen és van a jövő. Valami elkezdődött régen, de annak már vége. Vannak álmok amelyek soha nem teljesülnek be. Vannak barátságok amiknek idő sem jutott a kialakulásukra. Vannak emberek...vannak érzések...
Egy érzés, egy szívdobbanás, egy sóhaj és egy csalódás...
Amióta eljöttünk csak Harryre tudok gondolni. Úgy érzem ha ez így folytatódik továbbra is, akkor megőrülök...

Díj

Köszönöm a díjat a Listen to your heart című blognak!: )

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot!

2. Válaszolj 11 kérdésre!

3. Írj 11 kérdést!

4. Küld tovább 11 embernek!

1. Írj magadról 11 dolgot!

1.Kedvenc állatom a kutya.

2.Kedvenc sorozatom a Vámpírnaplók.

3. Nagyon sokféle zenét szeretek, de legjobban a pop stílust.

4.Kedvenc könyvsorozatom a Szent Johanna Gimi.

5.Van két kutyám.

6.Az összes barátom történetét és blogokat megjegyzek egyszeri olvasatra vagy hallásra, ám a tananyaghoz kicsit több kell.

7.Szeretnék megtanulni több nyelven is.

8.Nagyon sok filmet szeretek, ezért nincs is kedvencem.

9.Nagyon de nagyon szeretek írni.

10.Foci imádó vagyok. 

11. Madridista, SZJGer, Directioner vagyok.

2. Válaszolj 11 kérdésre!

1. Örülsz a díjnak: Igen. Köszönöm♥
2. Mi ösztönöz a blogírásban?: Nem ösztönöz különösebben semmi... Szeretek írni, talán ez.: )
3. Melyik karaktered áll hozzád a legközelebb?: Hú... A Light In The Dark című blogomon Amy. 
4. Hogyan jött az alapsztori ötlete?: Imádom az 1D-t és gondoltam egyet... 
5. Tudod jellemezni magad egy szóval?: Hú...nem nagyon. 
6. Babonás vagy?: Van amiben igen, van amiben nem.
7.Szerinted negatívan, vagy pozitívan állsz a dolgokhoz?: Negatívan xD
8. Sorolj fel 5 olyan dalt, amit minden nap meghallgatsz - tudom, ez nem kérdés, de kíváncsi vagyok!: Keane Somwhere only we know [csak ezt hallgatom most minden nap]
9. Szeretnél a jövőben az írással foglalkozni?: Hobbiként biztos, hogy komolyabban is azt nem tudom.
10. Melyik az a gyümölcs/zöldség, amit a pokol mélyére küldenél?: nincs
11. Van olyan tárgyad, ami szerencsét szokott hozni?:Nincs

3. Írj 11 kérdést!
Maradnak az előző kérdések.
1.Miért kezdtél írni?
2.Mióta írsz?
3.Sok támogatód van?
4.Miért pont ilyen történetet/blogot írsz?
5.Mit szeretnél elérni az életben?
6.Mivel szoktak téged a legjobban jellemezni a többiek?
7.Szeretnél komolyabban foglalkozni az írással?
8.Kedvenc könyved?
9.Kedvenc íród?
10.Örülsz ennek a díjnak?
11.Melyik dal jellemez téged, vagy az érzéseidet a legjobban?

4. Akiknek tovább küldöm:
Timi & Tita
Winter happiness.
Dreamland 
Boldogtalan Varázslat 
We found love. 
Unbroken 
Lullaby-Altatódal.* 
/Tudom, hogy nem 11 blog, de jelenleg ők jutottak eszembe!/

Stole My Heart 6.rész

Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy ilyen sokára hoztam a részt! Megpróbálok minden hónapban legalább egy új részt hozni, bár nem garantálom, hogy sikerülni fog. Most a suliba nagyon hajtok és sok a tanulnivaló...na meg a felvételi...
Nem lett a legjobb és a leghosszabb rész...de remélem azért nem lett olyan nagy katasztrófa.
Az One Direction teljesen bele fog épülni a történetbe, de ehhez még idő kell, mivel valóságszerűen szeretném leírni a történetet, az meg, hogy 10 rész alatt már szerelem szövődik vagy éppenséggel 10 rész alatt már össze is költöznek stb. elég hihetetlennek találom. 
Az új blogom illetve történetem-> Light In The Dark
Valamint a másik történetem/blogom-> Különös Élet

A nagymamáék nagyon aranyosak voltak-mint mindig- Eszembe jutottak a pár évvel ezelőtti nyaralásaim, a szülinapjaim és minden olyan dolog illetve ünnep amit a családommal együtt töltöttem.
Mosoly jelent meg az arcomon, mikor elhaladtunk egy csarnok előtt, amit One Direction plakátok díszítették.
Ahogy továbbhajtottunk sorra pillantottunk meg olyan helyeket, amelyeket a nagyszülőim mindig is szerettek volna látni.
A rövid városnézés után hazamentünk. Még mindig fura ezt kimondanom vagy leírnom, pedig már hozzá kéne szoknom, hogy új otthonom van.
London egy nagyon érdekes és szép város az időjárástól eltekintve. Napról-napra jobban szeretek itt élni, jobban megismerem a környezetet. Már csak a barátok hiányoznak...
-Szép házat választottatok- közölte a nagyi a konyha és a nappali között.
Én csak szótlanul álltam és követtem a tekintetemmel a nagyiét. A nagypapa elhelyezkedett a kertben. Újságot olvas.
-Olyan szomorú vagy. Történt valami? Vagy még mindig nem találkoztál azzal a Harry gyerekkel?- A nagyi hangja ébresztett fel a gondolataimból. Értetlenül néztem rá, majd egy idő után vettem a lapot.
-Ja, öhm nem. Nem vagyok szomorú, csak elgondolkodtam- közöltem vele egy kissé erőltetett mosoly kíséretében.
~~~
-Tej megvan, tojás megvan, vaj megvan...- mormoltam magamban a bevásárlólistát. Annyira elmélyültem, hogy nem vettem észre azt, hogy éppen nekimentem valakinek.
-Elnézést- közöltem az illetővel, majd lassan felnéztem rá. Amint megpillantottam az arcát mosolyra húzódott a szám.
-Látom nagyon el vagy merülve a vásárlásban- Mondta nekem egy édes mosoly kíséretében. Dave mindig bearanyozza a napomat és ez most sincs másként.
-Itt vannak a nagyiék és a nagyi különleges vacsorát akar nekünk készíteni, mert tudod mi folyton csak a vacak éttermi és mélyhűtött kajákat fogyasztjuk nem a finom házi kosztot- Közöltem vele pont olyan hangnemben mind amilyenben a nagymama tette azt anyával és velem.
-Ne és mi lesz a vacsora?- kérdezte Dave egy hatalmas mosoly után.
-Azt még én sem tudom. Csak megkaptam a listát és közölték velem, hogy irány a bolt!
Pár másodpercig egyikőnk sem szólt semmit, csak néztünk egymás szemébe.
-Elnézést!- törte meg a csöndet egy kb velünk egyidős lány.- Nem vettelek észre titeket. Sajnálom.
-Semmi baj!- közölte vele Dave mély de mégis lágy hangján.
A lány tekintete vidámabb lett, majd ment tovább.
-Szerintem tetszel neki!- csipkelődtem Dave-vel.
-Szerintem meg túl sok tvt nézel! De tudod, az én szívem már foglalt- Közölte majd kacsintott egyet.
Majdnem leesett az állam...
-Hát nem tudtam...- mondtam neki egy kicsit sokkos állapotban.
-Azért ennyire nem meglepő szerintem. Nagyon sok gyönyörű és kedves lány van a környéken és...
-És mi?- kérdeztem kíváncsian.
-Az egyikkel épp most beszélgetek- csak úgy egyszerűen kimondta...
Éreztem, hogy belepirulok ebbe a kijelentésébe és próbáltam nem felnézni rá. Várjunk csak...Ez most azt is jelentheti, hogy én vagyok az a lány? Nem...az lehetetlen. Vagy mégsem?

Stole My Heart 5.rész

Sziasztok!(:
Itt is az 5.rész!(:
Köszönöm a több mint 2000 blogmegjelenítést. A blogon újítás: tettem nektek zenelejátszót, amit gondolom már láttátok. A szereplőkről próbálok feltenni képeket, de ehhez még idő kell.(:
Ha tetszett ez a rész komizz!(: Jó olvasást.
UI: Harry-s rész!(:
A repülőtérre korán érkeztünk. Még a nagyiék gépének a leszállásáig van egy kis idő.
Leültünk egy üres padra ér várakoztunk. Cris unalmában dobolt a padon ami engem kissé idegesített.
-Elmegyek a büfébe, veszek valamit.
-Rendben, de siess! A nagyiék gépje pár percen belül leszáll.
Válaszom egy bólogatás volt, majd gyors léptekkel elindultam a büfé felé amely előtt kígyózó sor állt.
Remek. Most várhatok...addigra ötször leszáll a nagyiék gépe míg sorra kerülök.
Idegességemben el is hagytam a sort majd a pad felé vettem az irányt ahol apáék ültek.
-Fogadni mertem volna, hogy ott hagyod a sort. Tehát nyertem is volna- közölte velem mosolyogva Mike.
-Akkor miért nem fogadtál?- vágtam vissza mosolyogva a bátyámnak.
-Na oda nézz hugi!- közölte velem Cris, majd én egy hirtelen mozdulattal megfordultam a tengelyem körül.
Nem hittem a szememnek. A lélegzetem elakadt...szólni nem tudtam. Azon gondolkodtam, már amennyire sikerült ilyen állapotban, hogy nem csak képzelődöm-e...de akkor Cris nem szólt volna.
Ez a valóság. Itt vannak...Itt van velem "pár" testőr kíséretében, egy légtérben az One Direction.
Láttam ahogy Harry kikukucskált két testőr válla között, majd rám nézett. Tekintete teljesen belefúródott elmémbe.
~Harry szemszöge~
Az a lány...az a szem... olyan ismerős nekem.
Teljesen úgy érzem, mintha már találkoztam vele.
Tényleg! Ő volt ott azon a koncerten...de nem arra gondolok...Most, hogy látom világosban olyan mintha már nagyon rég ismerném.
Vajon ez a megérzés igaz? Egy biztos: Kiderítem majd.
-Hé, Harry ne nézd már ennyire feltűnően!- szólt nekem a kreolbőrű barátom, Zayn.
Kissé belepirultam, mert csak most fogtam fel, hogy pár percig egyfolytában őt néztem.
Még egy utolsó pillantást vetettem felé, de szomorúan véltem felfedezni, hogy már nincs ott. Se ő se a másik három ember akivel ott ült. Látszólag az a három ember a családja.
-Induljunk- közöltem velük kissé feszültem, majd egy utolsó utáni pillantást vetettem a pad felé, ahol a lány és a családja ült.
Újra elindultunk a testőrök között, akik próbálták elmenni a sikítozó rajongók között.
~Nina szemszöge~
Harry...talán felismert engem? Vagy csak megakadt a szeme egy rajongón aki egész véletlen én voltam?
Különböző gondolatok és kérdések kavarogtak a fejemben, de mikor megláttam a nagyiékat tovaszálltak. Megöleltük őket, majd fogtunk két taxit, és a házunk felé vettük az irányt.
-Sokat változtál Nina. Kész nő lett belőled- közölte velem a nagymamám amint én egy mosollyal díjaztam.
Mindig jó az ilyen kijelentéseket hallani, nekem általában mosolyt csal az arcomra.
Csipogott a telefonom, majd kotorászni kezdtem a táskámban. Miután megvolt a képernyőjére pillantottam. Sms érkezett. Dave-től...
Kíváncsian nyitottam meg az üzenetet, amiben ez állt:
Szia! Találkozhatnánk ma?
Gyorsan ezt a választ pötyögtem be neki:
Holnap nem ér rá?
Egy percen belül jött is a válasz:
Akkor holnap.
Kissé idegesen tettem vissza a telefonomat a táskámba, majd kinéztem az ablakon.
Az idő kivételesen szép volt. A nap csak úgy sütött. Ahogy a szemembe értek a sugarai felvillant előttem Harry képe.
Harry...
Mosoly jelent meg az arcomon majd feltettem a napszemüvegemet. Élveztem a nyarat.
Elhaladtunk a kocsival a London Eye előtt, a Big Ben előtt valamint számos nevezetesség mellett.
A nagyiék még nem voltak Londonban, ezért most kitérőt teszünk a taxival.
Amikor elhaladt mellettünk a nagy piros busz eszembe jutott, amikor még csak álmodni mertem ilyenről.
Nagyon rég elhatároztam, hogy egyszer én is egy ilyenen fogok utazni. Ezt sikeresen valóra is váltottam.
Imádtam Londont. Az időjárás ellenére egy gyönyörű város bár az élet itt se olyan könnyű mint meseországban. Bár néha ott sem egyszerű...

Stole My Heart 4.rész

Sziasztok!(: Itt is a negyedik rész. Örömmel láttam, hogy az előző részekhez is kaptam kommenteket és a blog nézettsége meghaladta az 1500-at!^^ Köszönöm!(: Továbbá azt is, ahányan megtekintettetek 1-1 rész!(: Ha tetszett ez a rész, akkor kommentezz!(: Jó olvasást!
UI: Aki gondolja kérdezzen TŐLEM
UI2:A Little Things *-*
UI3:Pár rész és az 1D teljesen beleépül a történetbe.

Nemsokkal a Louis és Elenorral való találkozásom után hazamentem. Ott Dennis várt.
~író szemszöge~
Nina megállt Dennissel szemben, majd óvatosan letette a táskáját és a kulcsait az egyik fotelre de közben le sem vette a szemét a fiúról. Dennis szeme gyűlölettel és haraggal volt teli. Tekintetéből kilehet olvasni az érzéseit. Meggyötört volt. Nem hitte el, hogy lecsapták a kezéről a gazdag családból származó Ninát.
-Miért jöttél ide?-kérdezte tőle a lány ingerülten kissé kiszáradt torokkal. A gondolatok csak úgy áramlottak az agyában, a levegő szinte forrt közöttük. Ha most valaki idegen látná ezt, azt hinné ellenségek, nem is gondolná, hogy valaha egy párt alkottak. Pedig nem is olyan rég ez még úgy volt...
-Beszélnünk kell- közölte vele higgadtan a srác.
-Szerintem nekünk már nincs miről beszélnünk- a lány sürgetőre fogta a beszélgetést, mintha valami dolga lenne és nem akarna elkésni, de csak nem akart beszélni a volt barátjával.
Kiismerte a fiút. Rájött, hogy amit egymás iránt éreznek az nem szerelem. Rájött, hogy a fiú csak kihasználja őt.
Nina úgy érzi most már nem fogja tudni őt átverni Dennis. Még mindig fáj neki az igazság...de talán jobb is, hogy most rájött erre.
~Nina szemszöge~
-De van!- erősködött Dennis.
Nem szóltam semmit, csak vártam, hogy végre nyögje már ki ami a lelkét nyomasztja és menjen el.
-Mióta tart ez a szerelmi szál Dave-vel?
-Tessék? Nem tudom miről beszélsz, ugyanis nincs itt semmilyen szerelmi szál. De miért is vagy féltékeny? Hiszen te sem azért voltál velem, miért hű de nagyon szerettél...
-Rád sem ismerek...
-Egyéb mondandód van?
-Nincs...- közölte Dennis lehajtott fejjel.
Kissé rosszul éreztem magam amiatt, ahogy beszéltem vele. Teljesen összezavarodtam, de tudom nem megoldás a kiabálás. Nem vezet semmire.
-Sajnálom...- közöltem vele, még mielőtt kilépett volna az ajtón.
-Én is- mondta majd távozott.
A fa ajtó záródása mintha szíven talált volna. Hirtelen mintha hiányozna Dennis.
Gyorsan kivertem ezen gondolatokat a fejemből, majd felszaladtam a szobámba. Beálltam a gardróbom elé és valami megfelelő ruhát kerestem az estére. Nem tudom, hogy milyen koncertre visz engem Dave de valami olyan ruhát kell választanom, amely mindenhol megfelel. Nem feltűnő de azért ne egy sima póló meg rövidnadrág legyen.
Végül egy szép halvány rózsaszín színű szoknya mellett és egy fekete topp mellett döntöttem. Arra egy kis bolerót...szerintem megfelel.
Valahogy éreztem, hogy Dave nem valami rok banda koncertjére visz, hiszen ő nem az a típus.
~Pár órával később~
-Gyönyörű vagy- közölte velem nagy mosollyal az arcán.
-Köszönöm- mondtam neki kissé lepirult arccal.
~A koncerten~
Ezt nem hiszem el...Soha nem gondoltam volna, hogy pont ennek a bandának a koncertjére hoz. Most meglepődtem a döntésén. Élőben még nem találkoztam mint az 5 sráccal...de most itt a lehetőség. És az első sorba szól a jegyünk...Azt hittem Dave nyakába ugrom mikor megtudtam, hogy egy One Direction koncerten vagyunk és az első sorba szól a jegyünk. Egy halk 'Köszönöm'-öt súgtam neki vagyis inkább mondtam a fülébe. Nemsokkal később a fények kigyulladtak, és megcsendült a More Than This dallama.
Ez az egyik kedvenc dalom tőlük...
A koncert már javában folyt, újabb és újabb dalokat adtak elő a srácot. Felcsendült a Live While We're Young és a Little Things is.
A koncert urán mikor hazaértünk Dave nyakába borultam.
-Örülök, hogy jól érezted magad- mondta nekem nagy mosollyal az arcán.
-De nem kellett volna erre költened- közöltem vele a vállába temetett arccal.
-Már hónapokkal ezelőtt megvettem a jegyet, tudtam, hogy eljössz velem- közölte velem kacér mosollyal az arcán.
Harry rám mosolygott... Tisztán láttam miközben a Moments-et énekelték.
~Másnap~
-Nina, Nina...ébredj!- hallottam még félálomban Mike hangját.
-Mi az?- kérdeztem a párnába temetve az arcomat.
-Elfelejtetted?- kérdezte és a hangjából ítélve meglepődött.
Felemeltem a fejemet, majd felnéztem a bátyámra.
-Ma délben érkeznek a nagyiék és már 10 óra van. El kell készülnöd. Siess.
Ezek után kiment és rám zárta az ajtót. Még vagy 5 percig feküdtem az ágyba majd mikor úgy éreztem, hogy ki tudok kelni az ágyból megtettem azt. A fürdőszoba felé vettem az irányt. Beléptem az ajtón majd a mosdó felé indultam. Megmostam az arcomat, fogat mostam, lezuhanyoztam, felöltöztem majd kifésültem hosszú szőke hajamat.
-Jó reggelt- közöltem velük miközben belibbentem a konyhába. Mindenki arcára 1-1 puszit nyomtam, majd megettem a pirítósomat majd megittam mellé a kakaómat.
Miközben az utolsó falatot nyeltem le megszólalt a rádióban a(z) One Direction-Live While We're Young. Akaratlanul is mosolyra húzódott a szám és gondolataimban az én régi göndör hajú barátom került.
Harry...Napról napra egyre jobban várom a viszont látást, a felismerés pillanatát. De türelmes leszek.
Elmélkedésemet Cris hangja zavarta meg aki sürgetett engem a kocsi felé.

Stole My Heart 3.rész

Sziasztok! Bocsi, hogy csak most hozom a részt, de eddig nem volt valami nagy kedvem írni! Továbbra is várom a kommenteiteket. Nagyon örülök minden egyes pozitív visszajelzésnek!(: Ígérem, hamarosan több One Direction lesz benne, még egy kicsit legyetek türelmesek!(: Jó olvasást!


Amint beértem a kis kávézóba, helyet foglaltam a legelső szabad asztalnál. A pincér egy percen belül mellettem teremt, hogy felvegye a rendelésemet. A szokásos tejeskávémat rendeltem. A kávézó csendes hely volt. Kis területű, nincs is olyan sok asztal, vásárlókból is szűkösek, de nekem mégis ez a kedvenc helyem. Talán pont azért, mert ilyen nyugalom van itt, amelyet egy emberekkel teli helyen nem tudok felfedezni. Miután megittam a kávét, gondoltam egyet majd elindultam Dave házuk felé. Tudtam, hogy ugyanide jöttek vissza, hiszen egy ilyen gyönyörű házat csak nem hagynának itt. Az ajtó előtt kicsit megbizonytalanodtam. Igazából azt sem tudom, hogy mit akarok neki mondani. Egy mély lélegzetvétel után megnyomtam a csengőt. A hangja olyan volt számomra mintha gyomron húztak volna. Összegörnyedve és türelmetlenül vártam az ajtó előtt, hogy annak kinyitásakor megpillantsam Dave-t. Tudtam, hogy a szülei dolgoznak, ezért más emberre nem számítottam az ajtónyitásnál.
Amikor kinyitotta az ajtót kicsit összerezzentem, mivel épp másfelé figyeltem. Mikor rátekintettem...szerintem kicsit belepirultam. Ott állt előttem egy szál törölközőben, vizes felsőtesttel. Az egész teste csak úgy csillogott a napfény miatt. Miután észbe kaptam, hogy ki is kéne nyögni valamit a számon, egy gyors sziát intéztem felé. Elmosolyodott, köszönt majd beinvitált a házba.
-Ne haragudj, hogy megvárattalak, csak épp zuhanyoztam.
-Látom- közöltem vele egy mosoly kíséretében.
-Mi járatban?- kérdezte még mindig mosollyal az arcán. Most, hogy belegondolok elég fura látvány lehetünk. Itt áll egy fiú egy szál törölközőben és vele szemben egy lány, akit szemmel láthatólag nem idegesít annyira ez a helyzet.
-Csak szerettem volna beszélni veled.
-Történt valami?
-Azt hiszem szakítottunk Dennissel. Tegnap este otthagyott engem. El sem köszönt. De nem bánkódom miatta...csak...ez most hirtelen jött.
-Megértelek! Várj öt percet, felmegyek felöltözök és itt leszek.
Erre csak egy mosollyal és egy bólintással tudtam reagálni. Körbenéztem a szép házban.
Milyen rég voltam már itt. Semmi sem változott. A kandalló felett ugyanúgy ott lóg egy régi de szép kép. A padlón egy hatalmas régi de értékes szőnyeg van. Azon egy kisebb fa asztal és az körül egy kanapé és két karosszék. A falak fehérre vannak festve, a plafonról egy gyönyörű csillár lóg le. Pont mint a régi filmekben. A fal egyik oldalán egy hatalmas ablak volt, amely ellátta fénnyel az egész szobát. A régies bútorok ellenére a szoba melegséget és fiatalságot sugárzott. Tökéletes a rend, mint mindig. A többi szoba is hasonlóképpen van berendezve. A konyha, a fürdőszobák és Dave szobáján kívül mindenhol régebbi bútorok találhatóak, amelyek ugyanúgy tökéletesek mint az újak. A konyhába modernebbnél modernebb eszközök vannak. A közepén egy nagy ebédlő asztal található, az körül 8 szék. Az egyik fal mentén szekrénysorok, különböző tárgyak vele szemben pedig a hűtő, a mosogatógép és a gáztűzhely valamint alkalmas terület az ételek elkészítéséhez. A két sor között egy hatalmas ablak található, amely a ház háta mögé néz.
Dave szobája olyan, mint a többi fiúé. Sötétkék fal, sötét bútorok, sötét ágy és ágytakaró. Egy hatalmas LCD TV, képregények, videójátékok stb.
A ház összes szegletét nagyon jól ismerem.
-Itt is vagyok, bocsi, hogy így megvárakoztattalak!- tért vissza az immár pólóban és farmernadrágban lévő Dave- Sajnálom, hogy szakítottatok. Szép pár voltatok.
-Ne sajnáld. Én sem sajnálom.- mondtam neki egy mosoly kíséretében- Már rég eltávolodtam tőle...és valahogy érzem, nem ő az igazi. Nem ő az akit a sors nekem szánt.
-Értelek. Ma este...lesz egy koncert. Eljönnél velem?
-Melyik banda fog játszani?
-Azt majd megtudod. Nem szeretném elárulni, hacsak nem jössz rá magadtól- mondta egy mosoly kíséretében. Szeret ilyen játékokat játszani velem.
-Legyen meglepetés! Nem fogok kutatni! Ígérem.
A kijelentésem után kinyílt a bejárati ajtó. Dave anyukája lépett be rajta. Láttam, hogy örül nekem. Át is öleltük egymást.
-Örülök, hogy újra látunk téged Nina- közölte velem az anyja meleg hangon.
Dave családja mintha tökéletes lenne, de tudom, hogy nem az. Mindenhol vannak problémát és ez alól ők sem kivételek.
A látogatás után egy öleléssel váltam el Davetől, majd a házunk előtti parkba mentem. Leültem egy kis padra.
Eszembe jutott Louis és a találkozásunk. Napról napra egyre izgatottabb vagyok, egyre jobban várom azt, hogy találkozzak Harryvel. Szeretném őt igazán megismerni, nem úgy ahogy csak egy rajongó ismerheti. A barátja akarok lenni. Soha nem felejtem el azt, ahogy megmentett. Neki köszönhetem azt, hogy most létezem. Neki köszönhetem az életemet.
Elmélkedésemet pár galamb zavarta meg, akik hirtelen repültek el az útról. Louis és Elenor közeledett. Mosolyogtak mint a ketten. Nagyon boldogok és örülök nekik.
-Áh Nina, szia!
-Sziasztok! -köszöntem nekik a mosolyt viszonozva.
-El ő itt Nina, Nina ő El.
-Örülök, hogy megismerhettelek- közölte velem egy mosoly kíséretében El.
Lou elmesélte neki a mai találkozásunkat, majd felajánlották, hogy menjünk el együtt valamikor valahová. Megadtam nekik a számomat, majd távoztak.
Hihetetlen... Soha nem hittem volna, hogy egy rajongónak ilyet ajánlanak fel. Már csak egy dologban reménykedek, abban, hogy hamarosan láthatom Harryt.

Stole My Heart 2.rész

Sziasztok!(: Bocsi, hogy az eleje ilyen unalmas lett, de ennek a résznek a végén bekapcsolódik az One Direction is!(: Bocsi, hogy ilyen rövid lett, de egy kicsit beteg vagyok és nem volt erőm hosszabbat írni! Majd legközelebb! Jó olvasást és ne felejts el komizni!^^
A bálterem csodálatosan nézett ki. Az asztalokon bordó terítő volt, középen egy-egy vázában virág. Minden osztálynak meg kellett tanulnia egy táncot és azt előadni ma este. Míg nem kezdődött el a táncok előadása különböző zenék mentek, különböző előadóktól. Az embereknek nem volt kedvük táncolni, mindenki ideges volt. Egyszer csak meghallottuk az öt ismerős hangot, az One Directiont. A teremben lévő diákok fele felállt, majd a táncparkett felé vették az irányt. Páran énekelték is a Live While We're Young-ot.
-Kimegyek egy kicsit levegőzni- közöltem Dennissel majd elhagytam a termet.
Amint kiléptem az épületből a hideg levegő arcon csapott. Tavasz volt. Az égen számtalan csillagot lehetett felfedezni. Gyönyörű volt. Egy éve járok Dennissel de mégsem érzem magam olyan boldognak.
Nagyot sóhajtottam majd egy kezet éreztem a csupasz vállaimon. Hirtelen hátrafordultam, de ott egy meleg szempárral találtam szembe magamat.
-Dave!- felkiáltottam majd a karjaiba vetettem magamat.
Dave egy nagyon jó barátom, ő segített nekem beilleszkedni és bevallom nagyon megszerettem. Mindig fel tud vidítani. 2 hónapja elment a városból, de most visszatért.
-Hiányoztál- közölte velem majd megpörgetett a levegőben.
-Te is nekem- mondtam neki egy puszi kíséretében.- Ugye most már nem mész el? Ugye most már itt maradsz?
-Igen. Nem tudnálak még egyszer itt hagyni.
Talán kissé bele is pirultam ebbe a kijelentésében, de nagyon boldognak éreztem magamat.
-Dennissel hogy állsz?
-Együtt vagyunk még mindig- közöltem vele egy ál mosoly kíséretében.
-Ennek nem örülsz?
-Nem erről van szó...csak...
-Csak mi?
-Nem érzem magam boldognak vele. Mintha valami hiányozna.
-Sajnálom- úgy egy percig hallgattunk mint a ketten, majd Dave megtörte a csendet.- Gondolkodtál az ajánlatomon?
-Igen, de nem tudom mit mondjak rá. Szeretnék vele találkozni de félek. Mi lesz ha azt hiszi csak a hírneve miatt keresem fel? Mi lesz ha elfelejtett?
-Sss, ilyenre ne is gondolj- lépett közelebb hozzám, majd a mutatóujját a számra helyezte. Éreztem, hogy az arcom vörös lesz.
-Biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz- közölte velem, majd az arcomhoz közelített. Éreztem meleg leheletét az arcomon, már majdnem az ajkait is a számon, amikor Dennis közbe szólt.
-Ti meg mit csináltok?- kérdezte dühösen. Ahogy néztem a szeméből dühöt olvastam ki. Dühöt nem szerelmet...Igazából soha nem láttam volna, hogy úgy néz rám mintha én lennék neki a legfontosabb. A tekintete mindig hideg volt és rejtélyes. Mintha kényszerítve lenne valamire.
-Sajnálom- közöltem vele magyarázkodás helyett.
-Addig volt jó, míg nem voltál itt!- kiáltott majd megvető pillantásokat intézett felé és felém.
-Most menjünk vissza, mindjárt kezdődik az est- közölte velem majd karon ragadott. A bejáratból még visszanéztem Davera aki szomorúan nézett rám.
Minden rendben lesz- olvastam le a szájáról, majd bementem az épületbe.
~Másnap~
A nap besütött a szobám ablakán. Meleg sugarai cirógatták arcomat. Gyönyörű idő volt. Ablakom alatt egy madár csiripelt. Kimásztam az ágyból egyenesen az ablakhoz sétáltam majd kinyitottam azt. Mélyet szippantottam a friss levegőből, majd hagytam, hagy járja át a szobát.
A tegnapi este katasztrófa volt, eltekintve a tánctól. Dennis nem szóltunk egymáshoz, egy szó nélkül lelépett. Bár nem vagyok emiatt szomorú.
Bementem a fürdőszobámba, lezuhanyoztam, fogat mostam, kifésültem hosszú szőke hajamat majd felkötöttem, átöltöztem enyhe sminket tettem fel majd a közeli park felé vettem az irányt. Telefonomat a zsebembe csúsztattam, fülhallgatómat a füleimbe helyeztem.
A parkban néhány ember volt. Mindenki kimozdult a csodálatos időjárás hatására, ami mit tudjuk Londonban nem a legmegszokottabb.
Hosszú gondolkodás után elindultam a közeli kávézóba. Igazából nem figyeltem az, hogy hova lépek. Élveztem az időd és a zenét amely a fülembe szólt. Észre se vettem, hogy nekimentem valakinek.
-Bocsánat, ne haragudj!- nézett le rám gyönyörű szemeivel Louis.
-Semmi baj. Az én hibám is, nem figyeltem, hogy hova megyek- közöltem vele mosolyogva.
-Amúgy hogy hívnak?- kérdezte kíváncsi szemekkel Lou.
-Niná-nak.
-Örülök, hogy megismertelek Nina. Bár most rohannom kell Elenor elé.
-Én is örülök Louis. Rendben, szia.
-Szia!
5 perc után is csak álltam szótlanul.
Most én tényleg Louissal beszéltem? Egy One Directionos taggal?
Miután észbe kaptam és felfogtam, hogy mi is történt az imént, tovább mentem a kávézó felé.

Stole My Heart 1.rész

~6 évvel korábban~
Egy szőke hajú kék szemű kislány rohangál a tó partján. Rövid ruháját a szél fel-fel fújja, de ez sem zavarja a lányt. Vidám mosolya másoknak is mosolyt csal az arcára. Nevetése csak úgy visszhangzik a tájon, ahol az emberek napoznak vagy éppen fürödnek a tóban.
A parton az emberek között észrevehető egy a lányhoz hasonló korú fiút, akinek göndör haja és szívmelegítő mosolya van. Valószínűleg a későbbiekben lányok fognak olvadozni tőle.
A lány annyira belemerült a játékba,-mert neki ez az volt-hogy hirtelen beleesett a vízbe. A víz mélysége változó volt, de ott magasabb volt az alacsony lánynál. Nem tudod feljönni a felszínre. Mindenki megijedt. A barna göndör hajú fiú utánaugrott. Hamarosan a felszínen volt a törékeny lánnyal.
-Nina jól vagy?- kérdezte tőle az anyja, majd a partra fektették a lányt. A lány köhögött párat, majd halvány mosollyal az édesanyja felé fordult, ezzel is jelezve, hogy nincs nagyobb baj. Anyja átölelte a lányt, majd Nina az ölelés után odament a megmentőjéhez.
-Kö...köszönöm.- közölte vele a lány vékonyka hangocskáján. Mindenki őket figyelte. Az emberek szemében két kisgyerekek voltak, akik épp most barátkoznak össze. Ninának is Harrynek ez több volt.
-Nincs mit- közölte vele a fiú egy mosoly kíséretében.

A hét többi részében egy barátság alakult ki közöttük. Ninát lesújtotta a hír, mikor megtudta: Harryéknek vissza kell menniük Angliába. A madridi lány úgy érezte, egyedül maradt. A barátai az iskolában vannak, velük csak ott tartja a kapcsolatot. Neki ez volt az első olyan barátság, amely nem az iskola falai között szövődött. 12 évesen elhatározta: egyszer megkeresi a fiút.

~5 évvel ezelőtt~
Lena szemszöge:
Ez az átkozott az eső. Az utak úgy csúsznak, nekem meg sietnem kell haza. Lábammal újra rányomtam a gázpedálra. Siettem. A jelző lámpák váltakozása is nehezített utamat. Elhatároztam, hogy kerülőt teszek, mivel még úgy is hamarabb hazaérek.
Villámlani kezdtek. Az eső egyre jobban szakadt, már-már szinte alig láttam valamit.
Bekanyarodtam egy mellékutcára. Ott csak egy fényszóróra lettem figyelmes, majd éles fájdalmat éreztem. Tenyeremet ráhelyeztem a derekamra, nedvességet éreztem. A világ egyre inkább elsötétült, a zajok egyre tompábbak lettek...

~1 évvel ezelőtt~
Nina szemszöge:
Itt kell hagynom Madridot. Ezt a gyönyörű várost, amelyre tényleg a világ közepeként tekintek. Utoljára végignéztem a volt szobámba, abba a szobába ahol leéltem eddigi életemet. 17 éves vagyok és Angliába költözünk. Lehet, hogy ennek örülni kéne, de én igazából félek. Félek, hogy nem dogok tudni beilleszkedni, hogy nem lesznek barátaim...Félek mindentől. Egy könnycsepp csordult ki a szememből, majd lefolyt az arcomon és onnan a nyakamra folyt.
Valami miatt, viszont örülök, hogy elmegyünk Angliába. Harry azóta híres énekes lett az One Directionba...Ennek örülök is meg nem is. Örülök, hogy valóra váltotta az álmát, világhírű énekes lett. De félek...mi lesz ha nem ismer meg? Vagy ha azt hiszi, csak az 1D miatt kerestem meg? Igazából számtalan ilyen kérdés fogalmazódott meg bennem, de apám hangja megzavart. Indulni kell. Viszlát régi életem. Egy könnycsepp kíséretében elhagytam a szobát majd a házat.

~Reptéren~
Mély levegőt vettem, majd visszafordultam a repülőgép bejárata előtt.
-Viszlát Madrid! Viszlát Spanyolország!- mondtam alig hallhatóan, majd besétáltam az ajtón.

~Angliai reptéren~
Elég sok ember van itt. Szerencsére hibátlanul beszélem az Angolt, így a nyelvvel nincs problémám.
Átvettük a csomagjainkat, majd apa leintett egy taxit. Lediktálta neki a címünket, majd egy fél óra alatt az új otthonunknál találtuk magunkat.

~Háznál~
Nagyon szép ez a ház. Hatalmas konyha, sok szoba. Mindig is ilyen házról álmodtam. Elfoglaltam a legnagyobb szobát, ezt apa, Mike [Az idősebb bátyám] és Cris [fiatalabb bátyám] csak egy kisebb nevetéssel díjazták, a nekik kicsit sem meglepő fordulatot.
Anya halála után nehéz volt újra mosolyognom, nehéz volt magamra találnom. De sikerült. Nagyon hiányzik, de tudom, ő sem örülne ha folyton szomorkodnék. A fényképét az éjjeli szekrényre tettem, hogy mindig velem lehessen, még ha testben nem is.
-Elmentem sétálni!-kiáltottam be a házba, majd kiléptem a kissé zajos utcára. A házsorral szemben egy kis park volt. Átmentem az úttesten, majd helyet foglaltam az első padon. Valahogy mintha éreztem volna, hogy egy tekintet megállás nélkül engem néz, ezért hátrafordultam. Egy mosolygós barna hajú srác nézett rám.
-Ne haragudj...csak még soha nem láttalak itt- mondta nekem egy mosoly kíséretében, majd közelebb lépet.
-Semmi baj- közöltem vele.
-Amúgy Dennis a nevem.
-Én Nina vagyok- Egy mosoly kíséretében kezet fogtunk, majd megkérdezte tőlem:
-Nincs kedvenc eljönni sétálni?
Természetesen a válaszom igen volt.

Már az első nap találkoztam valakit, aki kedvesnek tűnik. Kíváncsi vagyok mi lesz ebből...

~Napjainkban~
-Nina meddig várjak még?- kiáltott fel az emeletre a barátom hangja.
Ezek a pasik...
-Megyek már!- kiáltottam le Dennisnek, majd kiléptem a szobámból. A lépcső tetején láttam, hogy végigmért, majd egy mosoly kíséretében ennyit fűzött hozzá:
-Csinos vagy!
-Köszönöm- válaszoltam, majd elindultunk az iskolai bálba.

Köszönöm mindenkinek aki elolvasta. Annyit szeretnék hozzátenni, hogy hamarosan az 1D is színre lép. A fogalmazásom is másabb lesz, de ezek majd a következő részben kiderülnek. A történetet általában Nina szemszögéből fogom írna, ha váltás van akkor azt majd jelzem.(: Írj kommentet!^^